1906-ban fedezték fel a barlang vizes területeit, melyet ma már csónakkal is bejárhatunk.
Több millió év során vájta ki magának a barlangot a víz, Tapolcán. Felfedezésére mégis csak 1906-ban került sor egy kútfúrási kísérlet során, véletlen szerűen. A barlang nagy részét ekkor a víz uralta. A több éves kutató munkálatok után feltérképezték a sziklák között megbúvó lehetőségeket és hamar neki is láttak a bányászásnak.
Noha a barlang sokáig biztosította a bauxit szükségletet, magára a vízre kifejezetten negatív hatást gyakorolt a munka folyamata. A bányászat felszámolása után sokáig zárt kapu fogadta az oda látogatókat, nem lehet bemenni. Évtizedek voltak szükségesek ahhoz, hogy a barlang és a benne rejlő víz regenerálódni tudjon.
Szerencsére hamar előrekapott és újult erővel fogadhatta a kíváncsi kirándulókat. A víz minősége és hőmérséklete teljesen megjavult, melynek ékes bizonyítéka, hogy ismét megjelentek a tavakban a fürge csellék. Ez az egyetlen állat, mely jól érzi magát ebben a közegben.
A barlangot 200 méteren át csónakázva tekinthetjük meg. A látási viszonyokról a hangulatos izzók gondoskodnak, melyeket több irányban szereltek fel a falakra, sőt még a víz alatt is elhelyeztek néhányat, így a tavak alját is megnézhetjük.
A barlang ásványkészletének és a jó minőségű víznek köszönhetően ideális légúti betegségben szenvedőknek is a helyszín, az ilyen problémákra kifejezetten pozitívan hat a barlang atmoszférája.
(forrás: vitorlázás)